A Mészáros Zolival készített interjúból erőt gyűjthetünk a tanuláshoz, pályamódosításhoz, örök életen át tartó fejlődéshez. Zoli hiteles képviselője a témának, ugyanis felnőttként fogott bele a gépészmérnök szakma elsajátításába. Mindenképp neked való ez a cikk, ha csak egy kis bátorításra van szükséged a továbbtanuláshoz, újrakezdéshez.

Hogy hívnak?

Mészáros Zoltán

Hány éves vagy?

35

Mi az az egy szó, amivel jellemeznéd magad?

Fejlődés.

Legnagyobb büszkeséged?

Sikerült felnőtt fejjel műszaki diplomát szereznem kimagasló eredménnyel.

Mivel foglalkozol?

Végzettségem szerint gépészmérnök vagyok, jelenleg alkalmazástechnikai mérnökként dolgozom egy automatizálással foglalkozó cégnél.

Fotó: Mészáros Zoltán

Mesélj a tanulmányaidról! Hol tanultál? Mikor végeztél?

A Szent István Egyetemen végeztem gyártástechnológusként 2016 végén.

Miért volt hasznos/ak a képzés/ek?

Az iskola megválasztásának főbb szempontjai nálam adottak voltak. Ami miatt a SZIE mellett döntöttem, az a kooperatív szakmai képzési programjuk volt, amely lehetőséget nyújt a diákoknak már az iskola mellett egy gyakornoki programban való részvételre, amely még kreditet is ad és egyáltalán nem utolsó sorban gyakornoki fizetést biztosít. Mivel a szakirányú végzettség mellett a legtöbb cég 2 év szakmai gyakorlatot/tapasztalatot is szokott kérni – régen legalábbis így volt -, ez óriási előnyt jelentett a frissen végzett diákok számára az elhelyezkedéskor. Annyiban változott a helyzet azóta, hogy ma már akkora hiány mutatkozik a munkaerőpiacon képzett mérnökökből, hogy már az a munkakereső is esélyes mérnök pozíciót betölteni, aki a tanulmányai végén jár, de diplomát még nem szerzett. Ez nem feltétlenül abból adódik, hogy egyre kevesebben szeretnének mérnöknek tanulni, hanem inkább a technika robbanásszerű fejlődését lekövetendően egyre több munkahely keletkezik ezen a területen. De visszatérve az eredeti kérdésre, sokat nyújtott bizonyos tekintetben az elmélet elsajátítása a képzés során, de a gyakorlati tapasztalat előnye jelentette az igazi ugródeszkát.  

Hasznát veszed-e az iskolában tanultaknak a jelenlegi szakmádban?

A jelenlegi munkám leginkább a gyártási folyamatok leképezéséhez, megtervezéséhez és vizsgálatához nyújtott támogatásban merül ki, nem kell egyedi célgépeket terveznem, mint amit az iskolában tanultam. Szóval nem mondhatnám, hogy nagy hasznát veszem. Az ott oktatott tervezőprogram ismerete annyiban nyújtott segítséget, hogy a munkahelyemen használatos program hasonló alapelvek mentén működik, így gyorsabban tudtam azt megtanulni, mintha nem tanultam volna előtte semmit ezen a téren.

 

Ossz meg egy tévhitet a szakkal/szakterülettel kapcsolatban.

Nem minden gépészmérnök tud autót szerelni

Nem többoldalas differenciál-egyenleteket oldunk meg a fizetésünkért, hanem logikus műszaki gondolkodással, ötletekkel – esetenként újszerű megközelítésekkel – és kitartó munkával keressük a pénzt.

Térjünk ki egy kicsit a korábbi szakmai tapasztalataidra! Arra kérünk, oszd meg a mostani hivatásodhoz kapcsolódó 3 legrelevánsabb munkatapasztalatod:

A Teva Pharmaceutical Industries Ltd. – nél voltam gyakornok: itt megismerhettem a szállítópályák karbantartásának-, gyártási és csomagolási folyamatoknak a menetét.

A Siemens Erőműtechnikánál is gyakornokként dolgoztam: itt a leghasznosabb az volt, hogy alaposabban beleláthattam a  multinacionális cégműködési modellbe.

A FlexLink Systems Kft.– nél dolgozom jelenleg, alkalmazástechnikai mérnökként gyakorlati megoldásokat nyújtunk gyártásautomatizálás terén az ügyfeleknek.

 

Jelenlegi hivatásodat tekintsük át a SWOT analízis módszerével:

Engedj meg néhány kérdést a szakmai utaddal kapcsolatban.

Munkavégzésem módja (mobilitás, munkaidő):

Az én feladatköröm nem követeli meg, hogy 8 óránál többet dolgozzam egy nap, viszont az operatív oldal ugyanezt nem mondhatja el magáról. Ott nem ritka a napi 10 óra sem. Mivel a világ afelé tendál, hogy minél többen tudjanak otthonról dolgozni (munkahelyi rezsiköltség csökkentése, dolgozói elégedettség növelése, stb.), ezen a téren is úttörők a mérnöki irodák, tekintve, hogy a mérnöki lét velejárója a legproduktívabb teljesítmény elérése a legkisebb energiabefektetéssel. Nálunk nem ritka, hogy valaki heti 2-3 napot is otthonról dolgozik. A mobilitás a jövő.

Amiért szeretem ezt a munkát:

Szeretem a kihívásokat, amiben pedig bővelkedik ez a munka, sosem unalmas, nincs két ugyanolyan feladat. Ha esetleg mégis van, vagy legalább hasonló, örülök, hogy már van kipróbált, működő megoldásom rá. A vevői elégedettség egy erős motivációs faktor.

Miért választottad ezt a szakmát?

Egy középszintű pécsi gimnázium elvégzése után felvételt nyertem az Eötvös Lóránt Tudományegyetem matematika szakára, de nem erőlködtem sokáig, egy év múlva Pécsen folytattam a tanulmányaimat matematika-fizika szakon. Akkor már eljutottam arra a (gazdaságilag) érett szintre gondolkodásban, hogy tanárként nem fogok annyi pénzt keresni, amennyit szeretnék, másrészt beláttam, nem is vagyok én tanárnak való. Kivándoroltam külföldre 4 évre pénzt keresni, nyelvet tanulni. Aztán visszajöttem. Tudtam, hogy van bennem potenciál még, kikerestem a neten a legismertebb álláskereső portálon, hogy milyen szakmához kapcsolódóan van a legtöbb álláshirdetés, ami még ráadásul jól is fizet. Pénzügy sosem érdekelt, hát a gépészmérnöki pozíciók maradtak. Nagyjából másnap beadtam a jelentkezésemet a SZIE-re, miután körüljártam, melyik iskolának mik az előnyei a másikkal szemben. Egy szó mint száz, 18 évesen más szempontok alapján dönt az ember, mint 28-30 évesen, és ha nem feltétlenül szerelemből választ magának szakmát az ember, akkor is élvezheti, amit csinál. Én nagyon örülök, hogy így döntöttem, csak kicsit sajnálom, hogy mindezt nem 10 évvel korábban tettem meg. Most 10 évvel előrébb lennék a karrieremben. 

Fotó: Mészáros Zoltán

Ez csak munka, hivatás, vagy hobby is?

Élvezem, amit csinálok, nevezhetjük hobbynak. Persze, amikor megkérdezik, mi a hobbym, nem a munkámat emelem ki, de reggelente nem azt érzem, amikor csörög az óra, hogy „ na, ismét egy unalmas munkanap, mikor lesz már hétvége”. Igazából a napokkal sem vagyok teljesen tisztában hét közben, csak megörülni szoktam, amikor kiderül, hogy péntek van és holnap nem kell korán kelni.

Te felnőttként kezdtél bele a tanulásba. Mi volt az előnye, hátránya? Honnan jött a belső indíttatás/motiváció?

Mint korábban is említettem, én úgy fogtam ebbe bele, hogy tudtam, van még bennem potenciál és ha ezt nem használom ki, bánni fogom életem végéig. Ráadásul küszködni sem szeretnék, főleg annak tudatában, hogy vihettem volna valamire. Egy erős bizonyításvágy is dolgozott bennem – a magam irányába legfőképp -, és ezeknek az érzéseknek a konstellációja lendített tovább a szüntelen tervezgetés kényelméből a megvalósítás fázisába.  

Tanulnál még? A technológia milyen területe érdekel/éredekelne még?

Igen, eleve az volt a tervem, hogy ha elvégzem a sulit saját forrásból, a következő diplomámat tanulmányi szerződéssel csinálom majd meg, hogy a munkáltató pénzéből képezhessem magam tovább. Ezt sikerült elérnem, szeptembertől mechatronikai mérnök szakon folytatom a tanulmányaimat, ami amellett, hogy érdekel, stratégiailag is megalapozott döntés, ugyanis az oktatott tárgyak nagy részét el tudom fogadtatni a végzettségem okán. Nagy részben fedi a két szak egymást, nagyjából csak a szakmai tárgyakat kell lehallgatnom és egy szakdolgozatot kell megírnom. Miután olyan területen dolgozom, ahol előnyt jelent az ezen a téren szerzett ismeret, számítok egy tisztességes fizetésemelésre. Itt jegyezném meg, hogy ha az ember elhelyezkedik valahol és felmérte, milyen irányban tudna fejlődni a cég érdekeit szem előtt tartva, annak meglesz a jutalma.

A mai gyorsan változó világunkban szerinted a szakmád hová fejlődhet? Mi a legfuturisztikusabb elképzelésed erről?

Erről is szót ejtettem már (a SWOT-nál), a vége az lesz – ez nem kérdés -, hogy operátorok nélkül tudunk tömeggyártani belátható időn belül.

Fotó: Jelleke Vanooteghem, forrás: Unsplash

Milyen terveid vannak a jövőben?

Engem kielégít beosztottnak lenni, amíg ennek nem érzem hátrányát. Megkeresek annyi pénzt, amivel boldogan tudok élni, a majdani családomat is bizonyára el tudom majd látni és a feletteseim ezen a szinten már intelligensek annyira, hogy a fenntartható, hosszútávú fejlődést tartva szem előtt nyugodt környezetet biztosítsanak a munkavégzésre, nem pedig azt a stratégiát választják, hogy minél gyorsabban, minél többet tapossanak ki a dolgozóból, belehajszolva őket a gyors kiégésbe és teremtve ezzel egy állandó fluktuációt. 

Milyen nyelven/nyelveken beszélsz? Mennyire jellemző, hogy napi szinten kell használnod az idegen nyelvet?

Az angolt kell napi rendszerességgel használnom, lévén, hogy egy svéd cégnek dolgozom, ez itt alapelvárás. Az angolon kívül 12 évet tanultam németül, de azt már hosszú ideje nem kellett használnom, így könnyen kikopik az aktív tudás. De tervben van, hogy újra felveszem a fonalat, ha az ember elkezd újra tanulni, nehezen hagyja abba.

Kinek ajánlod ezt a pályát?

Meggyőződésem, hogy nincs olyan, hogy csak reál vagy csak humán beállítottság. Mindenkiben van mindkettőből, sok múlik azon is, hogy akitől hallanak az emberek az egyikről vagy a másikról, mennyire magával ragadó személyiségek, vagy mennyire tudják érdekesen felhívni az érdeklődést a gyerekek szemében.  Fiatalon mindenkinek az agya szivacs. A mai oktatási rendszer megköveteli, hogy ha elindultak egy úton, akkor azon is kell maradni. 14-16-18 évesen? Nem hiszem, hogy sok fiatal ilyen idősen teljes képet kapott a világról, vagy akár önmagáról. Akinél a műszaki vonal csípődött be és szorgalmas, azoknak mindenképpen ajánlom, de az is elég, ha szorgalmas az illető, mert minden tanulható

Általad ismert lehetőségek azok számára, akik követnének ezen az úton

A lehetőségek adottak, a munkaerőpiac szippantja be az összes mérnököt. A gyakornoki programok arra is lehetőséget teremtenek, hogy iskola közben pénzt keressen a diák, vagy akár levelező tagozaton tanuljanak, ami teljes munkaidős állás mellett is kivitelezhető. Ha valaki tanulni akar, fejlődni, azt jellemzően támogatja a környezete. Ha nem, akkor környezetet kell váltani. Azt tudni kell, hogy az iskola elkezdésével együtt teljesen megváltozik az életünk. A változás ijesztő, félelmetes, ezért marad sok tehetség rejtve. Én is féltem, de amint belevágtam, azonnal elkezdtem nagyon élvezni. Volt ebben izgatottság, büszkeség – a jó értelemben -, az új barátok szerzésével meg nem is számoltam, de szerencsére elkerülhetetlen. Ha az ember jobb, könnyebb életet akar magának teremteni, az egy kis áldozattal jár. Már ha áldozatnak nevezzük, hogy új és érdekes dolgokat tanulhat, amiről néha be kell számolnia egy-egy oktatónak. És még valami. Az iskola könnyű. Azok terjesztik, hogy nehéz, akik nem voltak elég elszántak és éppen ezért nem is sikerült nekik, így önigazolásképpen nem maradt más számukra, mint ezzel mérgezni a tanulni vágyókat.

A cikk kiemelt fotóját Vadim Sherbakov készítette (forrás: Unsplash).