Reményiné Csekeő Borbála őszintén elénk tárta a pszchichológus szakma árny- és napos oldalát is. Ez nemcsak szakma, hanem egy igazi hivatás, ahová több motiváció kell a pénzkeresésnél. Az empátia mellett szükség van állhatatosságra, türelemre, kíváncsiságra, és folyamatos fejlődésre való törekvésre.

Hány éves vagy?

38.

Mi az az egy szó, amivel jellemeznéd magad?

Lelkes.

Legnagyobb büszkeséged?

Magánéletileg a két gyerekem, a szakmai mindig változik.

Mivel foglalkozol?

Pszichológus, pszichológia tanár, szupervízor és pszichodráma asszisztens – képződő vezető és képződő családterapeuta vagyok. Főállásom a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítványnál van.

Hol tanultál? Mikor végeztél?

Pszichológusként az ELTE-n végeztem 2007-ben, majd 2016-ban a KRE-n posztgraduális képzésben szupervizor szakon. Ezek mellett képződőm módszerspecifikus képzésekben családterápia és pszichodráma témájában.

Miért voltak hasznosak a képzések?

Az ELTE nagyon jó elméleti alapokat, szemléletet, emberképet, megbízható tudást és egy fajta szakmai identitást adott, viszonylag kevés gyakorlati eszközzel, módszerrel. A szupervíziós képzés, illetve a módszerspecifikus továbbképzések érthető módon sokkal gyakorlat centrikusabbak.

Fotó: Baranyai Blanka

Hasznát veszed-e az iskolában tanultaknak a jelenlegi szakmádban?

Szerintem nincs olyan iskola, nincs olyan képzés, amit 100%-ban használna nap, mint nap az ember, de azt hiszem, én abból a szempontból szerencsés vagyok, hogy így visszatekintve kevés felesleges dolgot tanultam. Persze voltak unalmas előadások vagy olyan kötelező irodalmak, amiket a vizsga után két nappal már nehéz lett volna felidézni. Az pszichológia szakon sok fejfájást okozó statisztikát vagy neurológiát sem használom nap, mint nap, de azt hiszem az arány vállalható.

Ossz meg egy tévhitet a szakkal/szakterülettel kapcsolatban!

Önmagában attól, hogy valaki pszichológus semmi nem garantálja, hogy a saját életében bölcsebben csinálja a dolgokat, és a barátainak sem tudja megmondani a tutit. Sőt! Ránézésre személyiségprofilt sem tud készíteni senkiről. ☺

Térjünk ki egy kicsit a korábbi szakmai tapasztalataidra! Arra kérünk, oszd meg a mostani hivatásodhoz kapcsolódó 3 legrelevánsabb munkatapasztalatod:

Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítványnál eleinte önkéntesként, majd pszichológusként, szakmai vezető helyettesként dolgoztam és most szakmai vezető vagyok. Szinte mindent itt tanultam meg a segítő kapcsolatokról, a segítő kommunikációról, nondirektivitást, kérdezés technikát, az empátiám kifejezését. Amit még kihangsúlyoznék, az maga a vezetővé válás folyamata, a visszajelzés adása, a keretek tartása, a vezetői felelősség elbírása.

SZÉRA – Szociális és Rehabilitációs Alapítványnál megbízott pszichológus voltam. Itt nagyon sokat fejlődhettem a személyes segítő helyzetekben. Nagyon sokféle élethelyzettel (nehezebbnél nehezebbekkel, többek közt szociális értelemben is) találkoztam, ami formálta a látásmódomat. Fontos szakmai kihívás volt, olyan emberekhez kapcsolódni, akik nem kértek pszichológiai segítséget, de ezt előírták nekik.

Délután Alapítványnál a csoportvezetői, szupervízori képességeim fejlődhetnek folyamatosan, és közelebb kerültem az időskor kríziseihez.

Jelenlegi hivatásodat tekintsük át a SWOT analízis módszerével:

Munkavégzésem módja (mobilitás, munkaidő):

Teljes munkaidő, de elég rugalmas beosztással, sokszor csoporttartás vagy ügyelet este 21 óráig és hétvégén is.

Amiért szereted ezt a munkát:

Egy nagyon jó közösségben, nagyon jó célokért dolgozhatok, nagyon változatos, mindig új kihívásokat adó munkakörben.

A segítő szakmáknak bár megvannak a szépségei, ugyanakkor rendkívül megterhelőek is. Neked mi a belső mozgatórugód? Mi a fő motivációd?

Hasznosnak lenni, másokért is tenni, és főleg gyerekekért vagy olyan felnőttekért, akiknek nagyon akadályozott, hogy magukért kiálljanak.

A munkád mennyire jellemez téged?

Nagyon. Talán túlságosan is egybeforrtam vele, de ez egyelőre nem zavar.

Sok mindent csinálsz egyszerre. Mesélnél arról, hogy zsonglőrködsz a különböző projektekkel/munkákkal (és melyek azok)?

Eleve a Kék Vonalon belül is több szolgáltatás szakmai vezetése, ezeken belül sok végrehajtói feladat, és egyszerre több projekt aktivitás is folyamatban van, ezekhez kell hozzáigazítanom a magánrendelést, a megbízási feladatokat és az állandó önképzést. Tologatni a naptárban az időpontokat, egyeztetni, és sokszor szaladni egyik helyről a másikig. Nem állítom, hogy sosem fordul elő, hogy valami két szék közé a pad alá esik, de általában rá tudok hangolódni erre a zsonglőrködésre. Azt hiszem a monotónia tűrésem nagyon alacsony, tehát feltehetően jobban teljesítek így, mint egy egyhangúbb feladatkörben tenném.

Fotó: Baranyai Blanka

Ez csak munka, hivatás, vagy hobby is?

Hivatás. A hobby más: kirándulás, színház, koncert, utazás, olvasás…

Hogyan lehet megerősítenie magát egy szakembernek a kiégéssel szemben? Neked van valamilyen személyes technikád, amellyel fel tudod vértezni magad a nehézségek ellen?

Leginkább a fent felsorolt hobbik. Fontos nekem az aktív pihenés, a kikapcsolódás, de a passzivitás is: ha nem alszom eleget nem működöm jól. Nekem 18 éve eszközöm a kiégéssel szemben a szupervízió. Ennél jobb szakmai módszert erre nem tudok. Továbbá bizonyos értelemben a kiégést előzi meg az is, hogy több dolgot csinálok, és mindig képzem magam új módszerben, ami egyben új, inspiráló tanárokat és közösségeket is szokott hozni.

Milyen terveid vannak a jövőben?

Nagyon közeli tervem, hogy család- és párterapeutává váljak, kicsit távolabbi, hogy pszichodráma vezetővé, és folyamatos tervem, kihívásom, hogy a Kék Vonal szakmai vezetésében helytálljak.

Milyen nyelven/nyelveken beszélsz? Mennyire jellemző, hogy napi szinten kell használnod az idegen nyelvet?

Ez nem erősségem. Beszélek németül, és angolul is megértetem magam. Az angol fejlesztése állandó terv, mert ha nem is kell napi szinten, sok nemzetközi program, külföldi szervezetekkel való munkakapcsolat, angol nyelvű szakanyag, konferencia van, amiből minél jobban érted a nyelvet, annál többet tudsz profitálni.

Kinek ajánlod ezt a pályát?

Nyitott, toleráns, a másik felé őszinte érdeklődéssel, sosem múló kíváncsisággal fordulóknak ajánlom. A pszichológiának sok ága van, és sok területen használható. Engem mindig az vonzott, ahol a meghallgatás, a beszélgetés által segíteni lehet. Ehhez a fentieken túl empátia, türelem és valamiféle belső hit és remény kell, különben nagyon lehúznak a nehéz sorsok téged is. Általában negatívumként szokták mondani, hogy sokan azért jelentkeznek pszichológiára, hogy magukat gyógyítsák, és ez milyen már… Szerintem ez egyáltalán nem rossz motiváció, csak a sorrend fontos: előbb juss el a saját traumáid feldolgozásában odáig, hogy tudjál kifelé koncentrálni, és akkor tudsz majd másoknak is segíteni.
Azoknak biztosan nem ajánlanám, akikben több a motiváció a változtatásra, mint az elfogadásra, akiknek gyors és kézzelfogható eredmények kellenek ahhoz, hogy sikeresnek éljék meg magukat. És annak se, aki délután 5-kor el akarja felejteni a munkáját.

Milyen általad ismert lehetőségek vannak azok számára, akik követnének ezen az úton?

Nagyon sokféle képzés van ma már, ami különböző pszichológiai jellegű személyes segítő kompetenciákat ad, de én azt gondolom – talán elfogultan – , hogy az egyetemi pszichológus képzés adja meg legbiztosabban, azokat az alapokat, tudást az emberi és az emberi csoportok működéséről, amik kellenek a pszichológiai tanácsadáshoz, pszichés segítéshez. Persze az egyetemek között is vannak különbségek, érdemes tájékozódni, hol mi az iskola erőssége. Én hálás vagyok az ELTE erős elméleti megalapozottságáért, de tény, hogy ha a gyakorlatban is fejlődni akartam, ahhoz nekem kellett tennem.
Ami még nagyon fontos, az a saját önismeret, a magadon való dolgozás igénye, amihez rengeteg módszer és szakember áll rendelkezésre.