Ha mindened az utazás, izgalmakra vágysz és szívesen kipróbálnád magad multikulturális környezetben, akkor ajánljuk Bernivel készített interjúnkat, aki vezető légiutaskísérőként igazán hiteles személy a szakmájában. Nagyon érdekes és bennfentes részleteket árult el nekünk erről a hivatásról. Rendkívül tartalmas lett, érdemes végig olvasni, de csak óvatosan, mert a lelkesedése ragadós!

Hány éves vagy?

31.

Mi az az egy szó, amivel jellemeznéd magad?

Hezitálok a kíváncsi, az álmodozó és a romantikus között :).

Legnagyobb büszkeséged?

Talán arra vagyok a legbüszkébb, hogy eddig az életem során bármi, amiről csak álmodtam, azt sikerült valóra váltanom, céljaimat elérnem és mindig sikerül valami újra törekedni.

Mivel foglalkozol?

Jelenleg vezető légiutaskísérő vagyok egy kisebb cégnél, korábban pedig Business és First Class-on dolgoztam a világ egyik legjobbnak kikiáltott légitársaságánál.

Hol tanultál? Mikor végeztél?

Xantus János Idegenforgalmi Kéttannyelvű Szakközépiskolában érettségiztem 2006-ban, majd a Pannon Egyetem – Közgazdaság – Idegenforgalom és turizmus szakára jártam 2006-2010 között.

Miért voltak hasznosak a képzések? Hasznát veszed-e az iskolában tanultaknak a jelenlegi szakmádban?

Már a középiskolába is úgy felvételiztem, hogy tudtam, utazással, illetve turizmussal szeretnék foglalkozni. Mind a középiskolai, mind az egyetemi éveim során egyre csak közelebb kerültem a turizmushoz, megismertették velem Magyarországon kívül Európát, sőt az egész világot, tanultunk a különböző kultúrákról, népek eredetéről, szokásaikról, történelmükről, ami mind-mind rendkívül hasznos volt, amikor először elkerültem egyetem után külföldre és hirtelen egy multikulturális környezetben találtam magam. Nem éreztem magam idegennek, nem voltam megszeppenve, feltaláltam magam minden téren.

Ossz meg egy tévhitet a szakkal/szakterülettel kapcsolatban!

Manapság a légiutaskísérő munka nem olyan fényűző, mint ahogyan azt sokan gondolják, vagy esetleg mint régebben, még fénykorában volt. Kőkemény munka fizikailag és szellemileg is. 

Fotó: Berni

Térjünk ki egy kicsit a korábbi szakmai tapasztalataidra! Arra kérünk, oszd meg a mostani hivatásodhoz kapcsolódó három legrelevánsabb munkatapasztalatod:

Nincs releváns munkatapasztalatom, dolgoztam két munkahelyen is korábban, de egyik sem kapcsolódott a mostanihoz. Ahhoz, hogy valaki légiutaskísérő legyen, nem kell rendelkeznie semmilyen előképzettséggel. Néhány légitársaság már akár 19 éves kortól felveszi a jelentkezőket, a nagyobb cégeknél általában 21 éves a minimum korhatár, és bár előnnyel jár az egyetemi végzettség, nem kötelező. Ugyanígy van a nyelvvizsgával is: van ahol kérik, és van ahol nem. Én azt gondolom, hogy mindegy, hogy van-e nyelvvizsga, a lényeg, hogy tudj beszélni folyamatosan, szépen és érthetően, illetve írni és szövegérteni, minimum angolul. A Customer Service-s, illetve a multikulturális munkatapasztalat szintén egy erős előnyt jelenthet, de megint csak nem kötelező.

Jelenlegi hivatásodat tekintsük át a SWOT analízis módszerével:

*Plusz Kurzus: Például elvégeztették velem a méltán híres WSET nemzetközi  borászati kurzust, melyen a borokról és azok ételhez való párosításairól tanultunk elég részletesen. (Wine and Spirit Education Trust). Tanulunk eleganciát és kifinomultságot. Rávezetnek a megfelelő tálalásra, megtanítják a terítést, kínálást, ital töltést, ami sokszor kultúránként és desztinációnként eltérő lehet. Olyan gasztronómiai képzést kaptunk, hogy sosem fogom elfelejteni. Nem mellesleg mindezeket utána az életben is lehet kamatoztatni. Legalább 12 nyelven tudok köszönni és köszönömöt mondani. 🙂

*Egészségügyi ‘veszélyei’ is lehetnek: folyamatos jetleg és fáradtság, fül érzékenység, illetve dugulás (barotrauma), szem- és bőr szárazság, puffadás, visszér a lábon. Ki mire hajlamosabb, nekem a fülduguláson kívül más bajom nem volt, pedig már egy pár éve azért repülök.

Engedj meg néhány kérdést a szakmai utaddal kapcsolatban.

Munkavégzés módja:

A beosztásunkat előre látjuk egy hónapra. Minden hónap második felében jön ki a következő havi beosztás. Vannak úgynevezett standby napok, ami készenléti időként szolgál. Ebből is van két fajta. Vagy otthon vagyunk készenlétben, vagy a reptéren várakozunk egy várakozónak kialakított szobában.Ez azért fontos, mert van, hogy valaki hirtelen lesz beteg a járat előtt, vagy egyéb okokból nem tud megjelenni a járaton időben, ilyenkor a standby-os kollegát hívják be, aki erre természetesen fel van készülve.  A munkaidő nyilván beosztástól függ. Van, hogy több rövidebb járatot kapunk, van hogy darabszámra kevesebb, de időben hosszabb járatot. Átlagosan havonta 90-100 órákat repülünk, de van hogy ez felmehet 130 órára is, de ez elmondhatatlanul fárasztó, nem ritkán érzi magát úgy az ember, mint egy zombi. Hosszabb járatok között általában több pihenőnapunk van. Átlagosan azt lehet mondani, hogy 8-10 szabadnap jár egy hónapban, ami gyakorlatilag megfelel az irodai dolgozók 4-5 hétvégéjének, csak máshogy van elosztva. Ottalvós járatoknál szintén jár 1-2 nap az adott városban, nagyon ritkán akár több is. Én például voltam egyszer Maiamiban 3 napot, illetve Fokvárosban is sikerült 3 napot eltöltenem, ez szinte egy mini nyaralásnak ér fel. Azért ezek a ritkábbak sajnos. Amit én kimondottan szeretek a beosztásomban, hogy a szabadnapok sokszor hétköznapokra esnek, így az ember nyugodtan tud ügyeket intézni, nincs sor a postán vagy a bankban, illetve különböző programokra sem kell órákat sorban állni, mint hétvégén.

Amiért szereted ezt a munkát: 

Mert nincsen két egyforma nap. Ebben a munkában pont az a jó, hogy nincs átlagos munkanap. 40 perctől 18 óráig bármennyi lehet az aznapi járat, ettől függően a munka is eltérő. Szeretem még a gyors előrelépés lehetőségét is, bár ez megint csak légitársaságonként függ, fapadosoknál egy “senior crew” van a gépen, aki a többiek vezetője, mindenki más relatíve  ‘egyenrangú’. Azoknál a légitársaságoknál, ahol van turista, business és első osztály is, általában az összes lépcsőt végig kell járni mire valakiből “senior crew” lesz. Minden beosztásnak megvannak az előnyei és a hátrányai. Például első osztályon sokkal kevesebb utas van, mint turistán, de sokkal több precíz lépésből áll a kiszolgálás és a személyzetnek illik mindent megtennie, hogy teljesítse az utas kéréseit. Nem tudok elképzelni még egy ilyen színes munkát mint az enyém. Szeretem úgy ahogy van, sokszor a maga nehézségeivel együtt.

Milyen motiváció húzódott meg a pályaválasztásodkor? Miért lettél légiutaskísérő?

Valahol mélyen, tudat alatt, szerintem anyukámnak és apukámnak köszönhetően lettem légiutaskísérő. Rengeteget jártunk kirándulni, csavarogni, és emlékszem, hogy sokszor mentünk ki a reptérre is, csak úgy, nézni a fel- és leszálló repülőket. Anyukám azt mondja, hogy már ovis koromban is azt mondtam, hogy ha nagy leszek, akkor repülni szeretnék. Majd mikorra már középiskolás lettem, egyre inkább az hajtott, hogy bekerüljek az általam egyik legjobbnak ítélt egyetemre, majd azt kiváló eredménnyel elvégezzem. Volt idő, hogy azt gondoltam, ha egyetem után stewardess lennék, az valamilyen szinten a diplomám ‘elpocsékolása’ lenne, hiszen, ahhoz hogy valaki sztyuvi legyen, nem kell felsőfokú végzettség. Végül kimentem Angliába, ahol két kis hercegnőre vigyáztam au apir-ként, mindamellett a diplomámhoz kapcsolódóan egy rendezvényszervezéssel foglalkozó saját businesst hoztam létre. Minden szuperül ment, de egy fiú miatt hazahúzott a szívem. Itthon egy fogászati magánklinikán helyezkedtem el páciens coordinátorként, majd egy év múlva vége lett a kapcsolatomnak is, és a munkámat is – habár szerettem – de szívesen cseréltem volna le egy sokkal izgalmasabbra, színesebbre. És akkor jött az ötlet, hogy végre itt a nagy lehetőség megvalósítani a régi álmomat. Jelentkeztem, és felvettek. Azóta pedig repülök.

Fotó: Berni

Mesélnél a munkádról, hogy milyen feladataid vannak pontosan?

A munka először is egy két hónapos tréninggel kezdődik, ahol különböző géptípusok berendezéseitől kezdve a tűzoltáson át az elsősegélynyújtásig mindenre ki vagyunk képezve. Ha kell, ártalmatlanná tudunk tenni egy agresszív utast, megtanultuk hogyan evakuáljunk több száz embert 90 másodperc alatt, ha kell, szülést vezetünk le, de egy bombával is tudnánk mit kezdeni. Nagyon sok mindenre ki vagyunk képezve amire egy utas sokszor nem is gondolna, viccesen mi csak úgy mondjuk, hogy egyszerre vagyunk felszolgálók, baristák, biztonsági őrök, nővérkék, bombaszakértők, életmentők, pszichiáterek, óvónénik, idősgondozók, takarítók.

A tréninget elvégezve kibocsájtanak, és már repülhetünk is. Elég nehéz lenne leírni egy munkanapomat, hiszen mindegyik különbözik, de azért általában elmondható, hogy a munkánk körülbelül egy másfél órával a felszállás előtt kezdődik egy “helyzetmegbeszéléssel” (briefing) a gép kapitányával és a személyzet többi tagjával. Ezután átnézzük a gépet, a repülőgép biztonsági berendezéseit, a fedélzeti ellátmányt, eszközöket. Ellenőrizzük a fedélzet tisztaságát, leellenőrizzük a fedélzeti kommunikácós eszközöket (pl.:interphone). Konyhai előkészületeket végzünk, a rampaszolgálattól átveszem az iratokat, majd megkezdődik a beszállítás, ahol is segítjük az utasokat az elhelyezkedésben. Nagyobb társaságok esetében ilyenkor kínálunk pezsgőt, újságpapírt, ágyneműt és pizsamát (ha business vagy first class), forró illatos törlőkendőt, cukorkát, stb. Felszállás előtt az ajtókat bezárjuk, beélesítjük a vészcsúszdákat. Felszállás előtt, gurulás közben, biztonsági bemutató van. Ellenőrizzük a biztonsági övek becsatolását, üléseket, asztalokat, csomagokat, a mobil telefonok kikapcsolását, stb. Rögzítjük a konyhai eszközöket, áramtalanítunk, ellenőrizzük a mosdókat, és majd ha minden crew kollegám is leült, ezután csökkentem a világítást a kabinban, majd jelentik a kapitánynak, hogy a kabin fel/leszállásra kész. Felszállás után felszolgáljuk az italokat, ételeket, és teljesítjük a különleges kéréseket, és gondoskodunk a pilóták, egymás és az utasok biztonságról, jóllétéről és kényelméről. Leszállás előtt még egyszer felkészítjük a kabint, és leellenőrizzük, hogy az utasok betartják-e a biztonsági előírásokat, majd földre érkezés után több idegennyelven természetesen köszönetet nyilvánítunk, ez általában az én dolgom, mióta vezető vagyok. Kiszállítás közben mosolyogva megköszönjük, hogy minket választottak, és elköszönünk az utasainktól.

Ezután két opció van. Vagy leszállunk és ott maradunk az adott desztináción, vagy egyből visszafordulunk. Ha visszafordulunk, akkor ki kell takarítani a kabint, kicserélni a szemeteseket, keresztbe rakni szépen a biztonsági öveket, összeszedni a szemetet az ülészsebekből, ülések alól és körül, kitakarítani a mosdókat. Low cost, vagyis fapados légitársaságoknál ezt a személyzet maga végzi el és minimális idő alatt, gép méretétől függően 6-7 perc alatt, míg a nagyobb társaságoknál takarítószemélyzet végzi el mindezt, jóval hosszabb idő alatt. Leellenőrizzük, hogy épségben megvan-e az összes biztonsági berendezés, és hogy nem hagyott-e fent senki valamilyen személyes tárgyat. Ha találunk ilyet, akkor azt a megfelelő dokumentum kitöltése után, átadjuk a rampásnak, aki elvisza a Lost & Found-ba vagyis a reptéri talált tárgyak osztályára. Ha minden rendben, megkezdjük a beszállítást, és minden kezdődik elölről.

Ez csak munka, hivatás, vagy hobby is?

Van az a mondás, ha szereted a munkád, akkor nem dolgozol egy napot sem. Ez is ilyen, legalábbis számomra mindenképp. Még nem volt olyan, hogy úgy keltem volna fel, hogy jajj ne, dolgozni kell menni. Felkelni kevésbé szeretek, főleg hajnalban, de a munkámért rajongok.

Mi a legnagyobb kihívás a munkádban?

Az idő és a fáradtság leküzdése. Az, hogy nehéz előre tervezni, például egy nyaralást. Vagy a barátaimnak sose tudom megmondani előre, hogy ott leszek-e a programon vagy sem. Nem tudok előre megvenni egy színház  vagy koncertjegyet. Ráadásul a férjem pilóta, vele is nehéz összeegyeztetni a beosztásunkat, hát még ha ketten mennénk valahova a barátainkkal. És akkor ne feledkezzünk el a hajnali járatokról, sokszor 2:40-kor vagy vagy hajnali 03:00-kor kell kelni egy-egy járathoz, majd ledolgozni 10-12 vagy akár hosszabbítással 13-14 órát is, úgy hogy ülni nem volt időnk, csak fel- és leszálláskor, majd másnap ugyanez, és azután is.

Meg lehet szokni a sok utazást? Milyen előnyei és hátrányai vannak az utazó munkádnak?

Természetesen meg. Nekem legalább is sikerült. Előnyei természetesen az, hogy világot láthatok, és még fizetnek is érte. Nem beszélve a kedvezményes jegyekről, azokat mindenki szereti. 🙂 Hátránya, talán megint csak az idő, a szabadidő hiánya illetve a folytonos fáradtság, jetlag.

Fotó: Berni

Milyen terveid vannak a jövőben?

Még egy darabig csinálom szívesen, de hamarosan szeretnénk majd a kis családunkat bővíteni. Most azt gondolom, hogy valószínűleg utána már nem jövök vissza, de egyszer ezt már gondoltam, és most újra itt vagyok. Azt mondják, hogy akit egyszer megcsap a kerozin illata, többé nem tud nélküle élni 🙂

Milyen nyelveken beszélsz?

Beszélek angolul, olaszul, és egy picit franciául. Angolul még a kéttannyelvű középiskolában tanultam meg, ahol megszereztem egy felsőfokú C típusú nyelvvizsgát, majd az egyetemen a turizmus szak megkövetelt még egy nyelvvizsgát, ezert tanultam franciául. 6 évvel ezelőtt megismerkedtem a férjemmel, aki olasz, és a családjának köszönhetően egész ügyesen megtanultam nagyon rövid idő alatt olaszul is. Férjem 4 nyelven beszél anyanyelven, ez az én célom is.

Az ‘aviation‘ hivatalos nyelve viszont az angol. Ezért ez az alapvető elvárás, azonban egy második nyelv csakis előnyt jelenthet. Angolul beszélünk, angolul tartjuk a briefingeket is, hiszen ez a közös nyelv. Néha a crew így áll fel: van indiai, dél-koreai, fülöp-szigeteki, nepáli, román, ausztrál, dél-afrikai, nigériai, stb. Néha egy 16-18 fős crew-ból nincs két egyforma nemzetiségű. Magyarországon, magyar légitársaságnál, ha  a teljes személyzet magyar, akkor lehet természetesen magyarul beszélni, de ha már csak az egyik crew nem magyar, máris átvált udvariasságból mindenki angolra.

Kinek ajánlod ezt a pályát?

Leginkább azoknak tudom ajánlani, akik nyitottak a különböző kultúrákra, jó a problémamegoldó készségük, szeretnek emberekkel dolgozni, szeretik a változatosságot és szeretnek utazni, valamint azoknak akik képesek akkor aludni amikor ‘kell’ és nem akkor, amikor szeretnének. 🙂  

A flexibilitás szintén elvárt, hiszen azzal tisztában kell lenni, hogy innentől kezdve csak a szerencsén múlik, ha az ember pont szabadnapos lesz karácsonykor, újévkor vagy épp a szülinapján, stb. Lehet kérni ezekre a napokra szabadnapokat, de nincs garantálva,hogy meg is adják. El kell fogadni, hogy az ünnepek, szülinapok, tervezett bulik és családi összejövetelek néha munkanapokká válnak. Ismerek egy kolleginát aki a saját esküvőjét napolta el, mert nem tudtak neki szabadságot adni aznapra, hiszen nem volt más, aki elvigye a járatot, de olyat is ismerek, aki délelőtt még repült, délután pedig az oltár elé állt.

Általad ismert lehetőségek azok számára, akik követnének ezen az úton:

Minden légitársaság honlapján fel van tüntetve a ‘career’ fülecske alatt, hogy van-e szabad pozíció éppen, vagy nincs. Itt kell általában jelentkezni e-mailben, önéletrajzzal és motivációs levéllel, de sok légitársaság tart nyílt napokat is, ahová érdemes elmenni, sok esetben itt is le lehet adni az önéletrajzot, és ha megfelelő kvalitásokkal rendelkezik az illető, hamarosan behívják egy többkörös interjúra.

Ezúton szeretnék nagyon sok sikert kívánni mindenkinek, aki úgy dönt, hogy ezt a hivatást választja, ígérem, hogy nem fogja megbánni és olyan élményekkel lesz gazdagabb, amit soha senki nem vehet el tőle és még az unokáinak is mesélni fogja történeteit.