Terpák Mónika életében mostanra állt össze az eddigi sok mozaikdarabka. Összeértek a középiskolai rajz – és művészettörténeti ismeretek, a geográfus végzettség komplex gondolkodásmódja, a projektmenedzserként szerzett hasznos tapasztalatok, mindez a lakberendezés területén. Tökéletes példa Móni életútja arra, hogy nincs haszontalan tudás. Olvassátok el, hogy miért!

Hány éves vagy?

31.

Mi az az egy szó, amivel jellemeznéd magad?

Változásfüggő.

Legnagyobb büszkeséged?

Kisgyerekes anyaként, egy biztos, jó állást feladva mertem változtatni és megvalósítottam az álmomat.

Mivel foglalkozol?

Egyéni vállalkozó lakberendező vagyok – bár az enteriőrtervező kifejezést a lakberendezéshez kötődő tévhitek, rossz beidegződések miatt jobban szeretem használni, de a lényeg ugyanaz: belső tereket tervezek.

Hol tanultál? Mikor végeztél?

Egyetemre menni kötelező, legalábbis előttem más pozitív példa nem volt, így – bár már közben rájöttem, hogy nem ez lesz az én utam – végigjártam az 5 évet, regionális elemző geográfusként végeztem az ELTE TTK-n 2010-ben. Felnőtt fejjel vágtam bele a lakberendezői szakma kitanulásába, a Junior Art Center OKJ képzésére iratkoztam be, másfél éve végeztem. Azóta ismét az iskola hallgatója vagyok, Mesterkurzusra járok. (http://www.juniorartcenter.hu/)

Miért voltak hasznosak a képzések?

A lakberendező OKJ képzés egy biztos alapot, kiindulópontot adott a munkámhoz: az elméleti és gyakorlati tudás mellett rengeteg pluszt kaptam az iskolától (kapcsolatrendszer, lehetőségek, szakmai rendezvényeken való részvétel). Bármikor bizalommal fordulhatok segítségért, tanácsért volt tanáraimhoz. A Mesterkurzuson a szakmai fejlődésen van a fókusz, a lakáshasználatú terek mellett sokat foglalkozunk közületekkel (irodák, éttermek, hotelek), neves belsőépítészektől tanulunk, így a kurzus amellett hogy hasznos, hihetetlenül inspiráló is.

Hasznát veszed-e az iskolában tanultaknak a jelenlegi szakmádban?

Középiskolában nem értettük, miért kell nekünk rajzórán “kockákat reptetni” (perspektivikus ábrázolás) és miért foglalkozunk az ókori görögöktől a “nem dobozolható” XX. századi zsenik számunkra érthetetlen művészetéig bezárólag annyi mindennel. Most már értem. A lakberendező képzésen a művészettörténet órák egy része csak ismétlés volt és az ábrázoló geometriával sem küzdöttem sokat! Utólag visszanézve az egyetem is hasznos volt, bár teljesen már területre vetődtem, az a fajta komplex gondolkodásmód, ami a geográfia sajátja, bizony nagyon is fontos a lakberendezői munka során is.

A Jövő Otthona, Construma 2018

Ossz meg egy tévhitet a szakkal/szakterülettel kapcsolatban!  

A lakberendezés unatkozó háziasszonyok hobbija, akik kitalálják, hogy milyen színű legyen a függöny.

Térjünk ki egy kicsit a korábbi szakmai tapasztalataidra! Arra kérünk, oszd meg a mostani hivatásodhoz kapcsolódó három legrelevánsabb munkatapasztalatod:

Egyetlen munkahelyem volt, a Grants Europe Consulting Kft-nél dolgoztam több évig, mint nemzetközi projektasszisztens, majd projektmenedzser. Hálás vagyok az itt eltöltött évekért, rengeteg tapasztalattal gazdagodtam és fejlődtem sok tekintetben. A legfontosabbak, amit ennél a cégnél megtanultam, de azóta is fejlesztem vagy tudatosítom magamban:

Elsőként maga a projektmenedzserség, mint szakma elsajátítása. Sokat emlegettük, hogy ez tipikusan on-the-job learning, nem lehet könyvből megtanulni, és tényleg! A lakberendezői szakmában elengedhetetlen, hogy valaki jó projektmenedzser is legyen egyben, hiszen egyszerre több munka is fut párhuzamosan, több szerepben kell helytállni, onnantól kezdve, hogy leülök valakivel egy első beszélgetésre addig bezárólag, hogy az elkészült lakást befotózzuk.

Második a kommunikáció. Elengedhetetlen az élet minden területén, így a lakberendezői munka során is. Ha azt szeretném, hogy a fejemben lévő ötleteket mások is lássák, megértsék, és „megvegyék” akkor azt kommunikálnom kell, méghozzá jól, tisztán, érthetően a külvilág, az ügyfelek felé. Sok vetülete van még annak, hogy miért fontos a jó kommunikáció, erről rengeteget lehetne beszélni.

Harmadik: Emberekkel foglalkozni, empátia, ráhangolódás. Nemzetközi projekteken dolgoztam, így több éven keresztül napi szinten kapcsolatban voltam különböző típusú szervezetekkel, különböző nemzetiségű, kultúrájú emberekkel – magyar hivatalnokok, olasz civilek, szerb kutatók, bolgár hajóskapitányok és még sorolhatnám. A ráhangolódás, a másikra figyelés szintén egy olyan tulajdonság, ami a mindennapjaink része (kéne, hogy legyen?!), de a lakberendezésnél alapkövetelmény, hiszen nem magamnak, hanem a megrendelőim számára tervezek tereket, az a fontos, hogy végeredményben ők jól érezzék magukat ezekben a terekben.

Jelenlegi hivatásodat tekintsük át a SWOT analízis módszerével:

Engedj meg néhány kérdést a szakmai utaddal kapcsolatban.

Munkavégzés módja:

Kötetlen, de kisgyerekes anyaként alapvetően reggel 9-4-ig tart a „törzsidő”-

Amiért szereted ezt a munkát:

Az alkotás folyamatáért, ez adja az igazi flow élményt és a megrendelők pozitív visszajelzései miatt – amikor tudom, hogy volt értelme dolgozni.

Miért pont a lakberendezés? Hogyan jött az ötlet és mi volt a fő motivációd?

Mondhatnám, hogy mindig is ez volt az álmom, de ez nem teljesen igaz. Gyerekként rengeteget legóztam, állandóan házakat építettem. Aztán ahogy nőttem, berendeztem az első saját szobámat, majd a következőt és tizenéves lányokra kevéssé jellemző módon vonzódtam a  szép csempékhez és tapétákhoz. Amikor egyetemre jelentkeztem, többször megakadt a kezem a felsőoktatási felvételi tájékoztató belsőépítész szak leírásánál. Majd nagy sóhajjal továbblapoztam, hogy esélytelen, matek, fizika kell hozzá, nekem az sosem menne. Ma már tudom, hogy meg tudtam volna csinálni! Mindenesetre a késztetést, hogy azzal foglalkozzak, amit szeretek, jó mélyre elástam magamban, és csak akkor bukkant elő, amikor a másfél éves kisfiammal voltam otthon. Nem viseltem jól az otthonlétet, tudtam hogy valamit kell kezdenem magammal és azt is, hogy annál nagyobb változásra van szükségem, minthogy visszamegyek dolgozni a korábbi munkahelyemre. A véget nem érő vasalások alatt lakberendezős műsorokat néztem a tévében, amíg egyszer csak bevillant, hogy miért is pont ezeket a műsorokat nézem. Attól a pillanattól kezdve, hogy tudatosítottam magamban, nem volt megállás, bár – főleg eleinte – nem sok támogatóm akadt. Nem volt egyszerű először a tanulást, majd a vállalkozóvá válást összeegyeztetni az életem összes többi területével. Fő motivációm, ami mindvégig hajtott az volt, hogy olyan munkám legyen, amit élvezek, ami megadja a flow-élményt.

Honnan szerzed az inspirációt a munkáidhoz?

Mindenhonnan! Teljesen máshogy élem meg a hétköznapokat, mint korábban, rengeteget figyelek tudatosan, megfigyelem a várost, a természetet, embereket, pillanatokat és saját magamat is. Inspirálnak a hasonló cipőben járó, karrierváltó nők, más lakberendezők és a mesterkurzusos tanáraim is.

A munkád mennyire jellemez téged?

Nem tudom nem beletenni a személyiségemet egy-egy munkába, de ez nem tudatosan történik. Lakáscélú használatnál a megrendelő stílusához, életviteléhez kell alakítani a tereket, ilyenkor teljesen ráhangolódom az ügyfélre, megismerem őt vagy őket és magamat abszolút háttérbe helyezem – hiszen ez az ő otthonuk lesz, a munka róluk szól, nem rólam. Más jellegű munkáknál, például kiállítási projekteknél általában rengeteg a kötöttség, de még így is jobban bele lehet vinni a saját személyiségünket a terekbe. Szeretem a megszokottól eltérő, akár kifejezetten megosztó, “out-of-the-box” térbeli megoldásokat: a S/ALON Budapest kiállítás álomszerű női gardróbja a fej alakú fotellel vagy a Construmán felépített Jövő Otthona stand fürdőszobája a dézsa-jellegű térbe állított káddal is ezt tükrözi.

Női gardrób, OTP stand, S/ALON BUDAPEST Lakástrend Kiállítás 2018

Ez csak munka, hivatás (több, mint pénzkeresés), vagy hobby is?

Egyértelműen hivatás, ez tölti ki a hétköznapjaimat, ha nem is effektíve a gép előtt ülök és tervezek, “üresjáratokban” is legtöbbször a munkáimon gondolkodom, ötletelek, fejben tervezek. Emellett szükségem van a kikapcsolódásra, kell a szabadidő, amikor nem ezzel foglalkozom, amikor kikapcsolom az agyamnak ezt a területét – ilyen például a kisfiammal töltött önfeledt játékidő, séta, kertészkedés, színezés vagy a tánc. Ezért is haladok lassan a saját házunk berendezésével, mivel az már a szabadidőm rovására megy – a cipész cipője tipikus esete.

Milyen terveid vannak a jövőben?

A folyamatos tanulás, fejlődés a jövőben is fontos része az életemnek: a Mesterkurzus mellett rendszeresen eljárok szakmai rendezvényekre, továbbképzésekre, networking eseményekre. Elindultam egy komoly önismereti úton, a tudatosságot és a lelassulást szeretném egyre inkább beépíteni az életembe, életünkbe. Már dolgozom a weboldalamon és egy blogot is tervezek, ahonnan sok-sok inspirációt és kézzel fogható ötleteket lehet majd gyűjteni. Hogy pontosan mihez, az maradjon egyelőre titok!

Milyen nyelveken beszélsz? Mennyire jellemző, hogy napi szinten kell használnod az idegen nyelvet?

Angolul beszélek jól, korábban a magyar mellett ez volt a munkanyelvem. Előadásokat szoktam angolul hallgatni online vagy élőben (pl. Design Hét eseményeken), írott anyagokra sajnos csak ritkán szánok időt, pedig nagyon sokat lehet tanulni, inspirálódni külföldi cikkekből. Az angol mellett társalgási szinten beszélek németül és spanyolul, de nem használom ezeket a nyelveket. Szívesen dolgoznék Budapesten élő külföldiekkel, egyrészt hiányzik az angol napi szintű használata, másrészt az az élmény, hogy újra és újra megtapasztalhassam: hiába más az anyanyelvünk, mégis nagyon sok mindenben egyformák vagyunk.

Kinek ajánlod ezt a pályát?

Annak, aki többféle szerepben is jól érzi magát: szeret pörögni, emberek előtt beszélni, szervezkedni, de szeret egyedül is lenni, csendben alkotni – ez a kettősség állítólag a kreatív emberek jellemzője ☺. Nem ajánlom a végleteknek, az erősen introvertált, vagy nagyon extrovertált természetű fiataloknak, hiszen ők nem tudnák a munka minden aspektusát élvezni.

Általad ismert lehetőségek azok számára, akik követnének ezen az úton

A lakberendezéshez nem árt, ha van az embernek némi élettapasztalata, tehát az első lépés az úton: tapasztalatot gyűjteni! Nem mondom, hogy ne iratkozzon be valaki 18 évesen egy lakberendező iskolába, de kifejezetten ritka, hogy 20 évesen az iskola elvégzése után el tudja indítani a saját vállalkozását. Rengeteg lehetőség van, érdemes a felsőoktatásba is beleszagolni, akár a lakberendezéshez nagyon közeli szakot választva (belsőépítészet), akár egy olyat, ami szintén érdekel (kommunikáció, marketing, pszichológia), hiszen az itt szerzett ismeretek jól ki tudják egészíteni a lakberendezői munkát. Fiatalok számára jó lehetőség a számítógépes látványtervező programok használatának elsajátítása, megfigyelhető egy ilyen boom, egyre több fiatal dolgozik együtt látványtervezőként tapasztalt lakberendezőkkel. Gyakornoki munkák, akár tervezők mellett, akár a kereskedelemben szintén nagyon hasznosak tudnak lenni. És természetesen ott van maga a lakberendező OKJ-képzés. Sok iskola kínálatában megtalálható, de ha nem csak hobbi szinten űzzük, akkor mindenképpen a nagy múltú, kifejezetten a lakberendezésre specializálódott iskolák minimum két éves kurzusa az, ami elég biztos alapot tud adni az induláshoz.

Kiemelt fotó: Hamu és Gyémánt stand fotózás, S/ALON BUDAPEST Lakástrend Kiállítás 2018 

Móni munkáját meg is nézhetitek itt: