Pusztai Ádám pályakezdő pályaelhagyóként lett vegyészmérnökből gamification designer. Nagyon izgalmas és bátor személyiséget ismerhettünk meg a vele készített interjú alkalmával, amely során beszámolt arról, hogyan vált autodidakta módon szakemberré egy itthon még nem igazán ismert területen. Az önmagukban bizonytalankodóknak különösen ajánljuk, mert ez a történet erőt adhat valami új és kockázatos meglépésére.

Hány éves vagy?

Kereken 30.

Mi az az egy szó, amivel jellemeznéd magad?

„Kíváncsi”.

Legnagyobb büszkeséged?

Volt szerencsém előadni a TEDxYouth@Budapest konferencián pár éve. Elég menő és a szervezők részéről megtisztelő, ha szerintük van olyan ötleted, amit megéri terjeszteni.

Mivel foglalkozol?

Gamification designer vagyok. Magyarul talán a viselkedéstervező lefedi a munkámat: magyar KKV-nak és startupoknak segítek úgy újratervezni a termékeiket és szolgáltatásaikat, hogy az emberek ne csak tudják, de akarják is azt használni. Ehhez pedig javarészt játékokból veszünk át elemeket (pontok, jelvények, ranglisták, stb), és megtámogatjuk alkalmazott pszichológiával és viselkedés gazdaságtannal.

Hol tanultál? Mikor végeztél?

2015-ben diplomáztam a Pannon Egyetemen. Az alap- és mesterszakot is itt végeztem, okleveles vegyészmérnök vagyok (folyamatmérnök szakirányon).

Miért voltak hasznosak a képzések?

Általános iskola óta szeretem a kémiát és a tervezgetős-számolgatós feladatokat, kihívásokat. A szakot azért szerettem, mert az általános vegyipari és mérnöki ismeretek mellett szinte naprakész technológiai és tervezési módszereket ismertünk meg. A folyamatmérnöki szakirány lényege, hogy egy üzem tervezéséhez és biztonságos üzemeltetéséhez szükséges számításokat és szimulációkat meg tudjuk tervezni és el tudjuk készíteni – MSc-n remekül lehetett látni, hogy a korábbi tantárgyak pontosan hogyan illenek össze a tervezés kirakósában.

Hasznát veszed-e az iskolában tanultaknak a jelenlegi szakmádban?

Pályakezdő pályaelhagyó vagyok – iparban sosem dolgoztam. A kémiai ismereteimet kevésbé használom, azonban a problémamegoldási, mérnöki szemléletet, az általános elemzési módszereket és a tervezés szenvedélyét magammal hoztam. Azaz igen, hasznát veszem a tanultaknak a munkámban.

Ossz meg egy tévhitet a szakkal/szakterülettel kapcsolatban!

Az én tapasztalatom anno az volt, hogy sok vegyészmérnök hallgató azt hitte, csak kémiát kell tanulnia ezen a szakon. Jöttek ám a meglepődött arcok a műszaki tantárgyaknál (áramlástan, hőtan, gépészet, és a többi)! Szerintem minden intézmény minden szakának tanterve elérhető online, érdemes ebbe belepörgetni választás előtt. Hozzáteszem az intézménynek is jót tenne, ha részletesebben kommunikálna a szakjairól, nem csak felvételi időszakban, és nem csak a felvi.hu-n.

Térjünk ki egy kicsit a korábbi szakmai tapasztalataidra! Arra kérünk, oszd meg a mostani hivatásodhoz kapcsolódó legrelevánsabb munkatapasztalataid:

Láthatatlan Egyetem, városi elnök – képzőként és városi elnökként is részt vettem a LE veszprémi életében. Itt időgazdálkodási képzéseket tartottunk egyetemistáknak. Amellett, hogy képzési gyakorlatot szereztem, megismerkedtem rengeteg viselkedésre ható technikával (például szokáskialakításról a mostani munkámban is sok szó esik).

Kollektíva, alapító/vezető – A Kollektíva (www.kollektiva.eu) keretein belül foglalkozom viselkedéstervezéssel. 2016 óta sok száz vállalkozásnak segítettünk közvetve vagy közvetlenül a tudásunkkal.

Pannon Egyetem Kollégiumai, kollégiumi senior – ez egyfajta hallgatói vezetői pozíció, egy kollégium egy szintjén lakó hallgatókért voltam felelős (problémamegoldás, rendezvényszervezés, kapcsolattartás, adminisztrációs dolgok). Rettentően hasznos „ügyfélszolgálati” tapasztalatot szereztem így szerintem, ezért könnyebben megy a kapcsolattartás most az ügyfelekkel.

Jelenlegi hivatásodat tekintsük át a SWOT analízis módszerével:

Engedj meg néhány kérdést a szakmai utaddal kapcsolatban.

Munkavégzés módja:

2018 őszéig főállás mellett foglalkoztam a gamification projektekkel, azóta pedig már ez a főállásom. A munkaidőm teljesen rugalmas, javarészt itthonról dolgozom, kivéve a személyes meetingeket és tréningeket. Itthon = Veszprém, de projekttől függően megfordulok Pesten és az országban több helyen.

Amiért szereted ezt a munkát:

Én mindig szerettem egyszerre több dologgal foglalkozni. A gamification önmagában támogatja ezt, hiszen tervezéssel, játékokkal, pszichológiával és gazdaságtannal kell többnyire párhuzamosan foglalkoznom.

Hogyan kerültél a gamification területére?

2014/15 körül hallottam róla először azt hiszem. Akkor azt gondoltam, hogy ez az arany tojást tojó tyúk, annyi mindenre alkalmas, de semmilyen magyar irodalma nem volt (máig három könyv jelent meg a témában, ebből egyet mi írtunk). Telt-múlt az idő, gyűjtögettem a könyveket, blogokat és cikkeket olvastam, videókat néztem, közösségekhez csatlakoztam, aztán 2015-16 felé egyre többet meséltem arról, hogy mi is az a gamification és hogyan lehetne itthon kis- és középvállalkozásoknál felhasználni. Úgy láttam, hogy rendkívül nyitottak erre a tudásra itthon, úgyhogy egyre több tartalmat készítettünk és készítünk a mai napig a témában. Emellett pedig tanácsadóként és trénerként segítünk, ahol tudunk.

Milyen feladataid vannak egy átlagos napon?

Ezt így tudnám kategorizálni:

Kapcsolattartás: az ügyfelekkel és érdeklődőkkel való kapcsolattartás szerintem az egyik legfontosabb feladatunk. Frissen vágnak bele a gamificationbe, így sok kérdésük felmerül főleg az út elején. Az nálam a policy, hogy aki segítséget kér, az kapni is fog.

Tartalomgyártás: mi a tartalommarketing útját választottuk a növekedésre. Igyekszem minden nap tartalmat adni a Facebook csoportunkban, az oldalunkon, a blogunkon, Instagramon vagy a hírlevelünkben (ezt például Gary Vaynerchuktól tanultam: „adj, adj, adj, adj, kérj”).

Projektmunka: nem minden nap, de hetente több napot foglalkozom kisebb-nagyobb futó projektekkel, ahol tervezni kell valamit; mostanában oktatási projektjeink vannak főleg (Erasmus+ projektben vettünk részt szakértőként, de egy itthoni egyetemi tananyagfejlesztési projektünk is van például), korábban IT fejlesztésekben segítettünk. Ezek hosszabb munkák, 2-3 rövidebb, kevésbé komplex megkeresés fut ezek mellett.

Tanulás: elképesztő mennyiségű szakmai anyagot szerzek be minden hónapban (a többsége könyv), mert szeretnék mindent egyre jobban érteni. Így egyrészt sokkal jobb szolgáltatást tudok nyújtani, másrészt a saját működésünket is jobban tudjuk építeni.

Melyek a legnagyobb kihívások, amelyekkel meg kell birkóznod a munkád során?

Mostanra eljutottunk odáig, hogy jól leszűkítettük, hogy kikkel tudunk együtt dolgozni. A gamification rengeteg területen használható, de nem tudunk mindenkit kiszolgálni, ezért meg kellett tanulni targetálni, célközönséget belőni, marketing- és értékesítési folyamatokat építeni. Ehhez persze hozzátartozik az is, hogy megfelelően kommunikáljunk kifelé: rettentően sok szakmai anyagokat készítünk (szerintem) remekül elmagyarázva, de aki az első lépéseket akarja megtenni, őt kézen fogva kell vezetni, így ezt a kezdő támogatást kell minél jobban finomítanunk még. Ez most a fő csapásirány.

Az elnevezés miatt (gamification/játékosítás) sokan azt gondolják, hogy mi játékokat tervezünk, de ez nem igaz. A gamification üzleti célokat segít elérni, és ehhez használunk játékokból néhány elemet, de nem csak és kizárólag teljes játékokat. Például márkaépítésre vagy edukációra remekül felhasználható egy szókereső – ilyenkor van egy jól mérhető célja a projektnek, nem kizárólag a szórakoztatásra megyünk rá. Ezt megértetni másokkal az egyik legfontosabb első lépés.

Biztos nagyon fontos ebben a szakmában is, hogy naprakész maradj. Hogyan képzed magad?

Rengeteg könyvet fogyasztok. Emellett több nemzetközi közösségben benne vagyok, és rendszeresen járok külföldi konferenciákra is inspirálódni, tanulni, kapcsolatot építeni. Mostanában marketing irányba fordultam (ránk fér, és így marketing projekteket is jobban tudunk támogatni), ehhez pedig a marketingszoveg.com-os srácoknál nincs jobb itthon, náluk például lelkes előfizető vagyok. Emellett egy retorika klubnak is évek óta tagja vagyok, mert az egy dolog, hogy én értek valamit, de ha nem tudom átadni a tudásomat, akkor az valójában nem ér semmit.

A munkád mennyire jellemez téged?

Szeretek több mindennel foglalkozni egyszerre, multipotenciális vagy scanner típusú személyiség vagyok, így a gamification szuper terület a szerteágazó háttere miatt.

Ez csak munka, hivatás (több, mint pénzkeresés), vagy hobby is?

Én élvezem, hogy ezzel foglalkozhatok, így nem csak munkaként tekintek rá. Nem fáradtság dolgozni, tartalmat készíteni, ügyfelekkel beszélgetni, érdeklődőknek válaszolni. Ha kikapcsolódni szeretnék, akkor viszont mással foglalkozom, hobbinak semmiképp sem hívnám.

Milyen terveid vannak a jövőben? Milyennek látod ennek a területnek a jövőjét?

Ősszel ismét indítunk egy gamification témájú egyetemi kurzust. Emellett tervezünk vállalkozói mentorprogramot és egyfajta „akadémiát” létrehozni, ahol sokkal mélyebb tudást lehet megszerezni. Én azt gondolom, hogy a gamification be fog épülni a mindennapi munkánkba, mert mindenhol egyre fontosabb lesz, hogy emberközpontú folyamataink legyenek.

Fotó: Baté Mia

Milyen nyelveken beszélsz? Mennyire jellemző, hogy napi szinten kell használnod az idegen nyelvet?

A magyar mellett angolul beszélek (tartottam már előadást és képzést is), és a mindennapokban is használom, mert a külföldi csoportok és a szakmai könyvek nyelve angol.

Kinek ajánlod ezt a pályát? 

Szerintem mindenképpen szükséges egy bizonyos fokú szervezettség (tervezünk, nem naphosszat álmodozunk), nyitottság más területekre (projektje válogatja), és nem árt, ha szeretsz emberekkel foglalkozni. Mégis csak az ő viselkedésükre vagyunk hatással. Mivel nem létezik gamification designer képzés itthon semmilyen formában (még), ezért hasznos, ha a három alap területről (játéktervezés, pszichológia/szociológia, viselkedés gazdaságtan) területről van már valamilyen alaptudásod, mert akkor a kezdeti lépéseken gyorsabban tudsz végigmenni, de ez nem kötelező feltétel.

Általad ismert lehetőségek azok számára, akik követnének ezen az úton

Tavaly indítottunk egy programot, a Gamification Egyetemi MentorProgramot. Ide azok jelentkezhetnek, akik gamification témában szeretnének szakdolgozatot írni. Félévente kiválasztunk a jelentkezők közül maximum kettőt, akit szakmailag segítünk a dolgozatában. Az EcoSim pedig évente rendez versenyt az elkészült gamification szakdolgozatoknak, ajánlom mindenképpen. Ha valakit érdekel a téma és szívesen utánaolvasna, akkor szívesen küldök egy listát a szerintem hasznos könyvekről, vagy csatlakozhat a Gamification [HUN] csoporthoz, ahol a csoportfájlok között szintén van egy ajánlott irodalom-lista. Ha ennél is mélyebben szeretne beletanulni, akkor pedig nyugodtan írjon nekem egy e-mailt, beszélgessünk. 🙂

A kiemelt fotót Domján Attila készítette.